1. igaerővel vontatott, fából készült, teherszállításra való négykerekű jármű. | (jelzőként) amennyi egy szekérre fér. egy szekér fa.

2. <kif-ekben:> sajátos célra készült és haszn. kerekes jármű. ▸ hadi harci szekér ▸ kun lászló básta szekere ▸ illés tüzes szekere

3. irod <a dolgok menetének v. változékonyságának kif-eiben.> a történelem szekere; a szerencse v. fortuna szekere. ▸ olyan szekér után fut, amelyik nem veszi föl ▸ szekerébe fog valakit ▸ valakihez ragasztja köti a szekerét ▸ valakinek a szekerét tolja

[ iráni(<?dravida) v. fgr(<iráni)]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. mn

II. fn

[ tör ]